- És akkor most mi legyen?! - ordítottam a hajamat tépve.Levágtam magam a kanapéra és szinte majdnem elsírtam magam.Anya megértően állt a kávézóasztal másik oldalán velem szemben, de ez most nem igazán segített. - Álljak be k*rvának, vagy mi?!Hogy szerezzek pénzt arra a kib*szott albérletre?Megmondanád? - néztem fel rá.Csak sajnálkozó arccal állt még mindig ugyanott.
- Nem tudom kicsim.Talán állj be valahová fotósnak. - mondta halál nyugodtan.Hogy tud ilyenkor nyugodt lenni, amikor én majd' felrobbanok?
- Pfff... - néztem fel rá. - Kösz! - zártam le és felrohantam a szobámba becsapva magam mögött az ajtót.Dühös voltam és mindenek előtt nagyon el voltam keseredve.A hátammal nekidőltem az ajtónak és szép lassan lecsúsztam a földre.Honnan a fenéből szerezzek annyi pénzt, hogy jövő hónapban elmehessek albérletbe?Csak az járt a fejemben amit Tom és Austin mondott...
"Lent ültem a kanapén amikor valaki megkocogtatta a vállam.Hátrafordultam és megláttam Tom-ot.Megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy üljön csak le.Lehuppant a kanapéra ami egy hangos recsegéssel jelezte, hogy nemsokára feladja a szolgálatot.
- Szeretnék veled beszélni. - jelentette ki.Csak kikapcsoltam a tévét és figyelmesen ránéztem.Sose voltunk valami jóba, de azért nem voltunk haragba vagy ilyesmi.Eléldegéltünk egymás mellett.Ha kellett beszéltünk egy- két szót és ennyi.Mély levegőt vett és belekezdett. - Túl sok ember van a házban...Szóval azt szeretném, - itt elhallgatott. - vagyis azt AKAROM, hogy elköltözz.Egy hónapot adok, hogy szerezz valami albélretre pénzt.Ha egy hónapon belül nem szerzel pénzt, engem nem érdekelsz, mész az utcára vagy ahová csak akarsz.Ha nem tetszik, akkor...Sajnállak. - maga elé nézett egy pillanatra majd felállt.Utánaszóltam.
- Várj!És mi van ha nem megyek innen ? - néztem rá flegmán.A flegma arckifejezés csak az ijedtséget és a kétségbeesést takarta, semmi mást.
- Akkor kidoblak.Ennyire egyszerű. - azzal felbattyogott a lépcsőkön és becsapta az iroda ajtaját."
"Pontban hétkor csengettek, vagyis Ő csengetett.Lerohantam a lépcsőn mint egy őrült és feltéptem az ajtót.Idiótán vigyorogtam, de ilyen a szerelem.Ott állt előttem szomorú mégis elégedett arccal.
- Mi az? - néztem rá és végigsimítottam az arcán.Csak lesajnálóan rám nézett mire én egyre rosszabbul kezdtem érezni magam.Mi történt itt?Először Tom küld el, most meg Austinnak van baja?
- Ne haragudj rám! - nyújtott oda egy vörös rózsát.Elfogadtam és értetlenül néztem rá.
- Miért haragudnék? - kérdeztem összezavarodva.
- Vége...- suttogta csendesen.Először nem értettem aztán leesett.Nem akartam elhinni.
- Hogy mi?!Csak így?! - ordítottam vele. - Miért?! - szöktek könnyek a szemembe.
- Nézd...Van valaki akit be szeretnék mutatni. - mondta boldogan és az ajtó mellől maga mellé húzott egy szőke hajú lányt.A csajon egy kiló vakolat volt, a mellei óriásiak voltak és igencsak jó alakja volt.Tökéletesen nézett ki.
- Szia, a nevem Angela. - nyújtotta oda a kezét.
- Evangeline. - ráztam volna meg jobbját amikor magához húzott és nyomott két puszit az arcomra.
- Örülök.Ne haragudj rám, most biztosan azt gondolod, hogy egy hülye liba vagyok, aki csak le akarja nyúlni az öcsédet, de ne ess kétségbe, én nagyon szeretem őt. - ölelte át.Elkerekedtek a szemeim.
- Tessék?! - bukott ki belőlem. - Ő nem az öcsém, te idióta!Ő a barátom!Volt. - tettem hozzá mire Angela felháborodva nézett rá.Azonnal pofon vágta amin én elvigyorodtam.
- Te szemét! - lépett a lábára a magassarkúja bazi nagy sarkával, mire Austin csak feljajdult és elkezdte fogni a cipőjét. - Azt hittem szeretsz! - vágta a képébe. - Különben is, megmondtam, hogy kapcsolatokat NEM TESZEK TÖNKRE! - ordított még jobban, már ha ez lehetséges.
- Nem az elsőt tetted tönkre, hidd el. - nyöszörögte Austin.Nekem betelt a pohár.
- Te... - rúgtam hasba - nyomorék... - adtam neki egy horgost - gerinctelen... - rúgtam tökön - féreg! - löktem végül meg ő pedig hanyatt esett.Angela csak nevetett és lepacsiztunk."
Ahogy ezekre újra visszagondoltam könny szökött a szemembe.Nekem mostanába semmi sem jön össze...Ősszel megyek egyetemre, de annyi pénzem nincs, hogy elmehessek egy kib*szott (ne haragudjatok a ronda szavakért, Evangeline ilyen) albérletbe.Megcsörrent a telefonom.Megnéztem ki az, de csak azt írta ki, hogy Ismeretlen szám.Hát - gondoltam - felveszem, nem adok ki magamról semmit, és semmi bajom nem lehet belőle.Felvettem.
- Halló? - szóltam bele.
- Helló, itt Ben.Szóval a munkáról lenne szó...Nos, még meggondolom. - mondta ismerős hangon.
- Na haragudj, de szerintem te valamit nagyon félretárcsáztál.A nevem Evangeline White. - válaszoltam remegő hangon a sírástól.
- Evangeline, te sírsz? - kérdezte meg.
- Semmi közöd hozzá... - vágtam rá, de aztán megbántam.Ezt az ismeretlent érdekli, hogy mi van velem én meg ilyen bunkó vagyok. - Igen. - suttogtam.
- És miért sírsz? - kérdezte. - Ne aggódj, Eva, nem mondom meg senkinek. - nevette el magát.
- Akkor jó. -nevettem fel. - Hát mert balf*sz vagyok...
- Bővebben?
- Először is: egy hónapon belül szereznem kell annyi pénzt, hogy elmenjek albérletbe, vagy kidobnak az otthonomból, ráadásul munkám sincs még.Másodszor: a barátom tegnap este dobott egy gyönyörű lány miatt, aki azt hitte, hogy Austin az öcsém.És még az is kiderült, hogy nem csak mi vagyunk az úgymond barátnői! - fakadtam ki.Jó volt valaki ismeretlennek kipanaszkodni magam.
- Hm..Nos én mindkét részén segíthetek.. - mondta gondolkodó hangon.
- Komolyan, Ben? - csillant fel a szemem.Elnevette magát.
- Ne hívj már Bennek, az az igazi nevem.Hívj úgy, mint mindenki más.Macklemore. - ejtette ki mire én azt hittem megáll a szívem.
- Komolyan?Vedd el a füledtől egy kicsit a telefont, légyszi. - mondtam.
- Oké. - válaszolt én pedig egy óriásit sikítottam. - Tudod, két méterre volt tőlem a telefon, de még úgy is hallottam. - nevetett. - Szóval én adhatok neked állást Angie és ezt a szerelmesdit is megoldhatom. - szögezte le.
- Komolyan?És mégis hogyan?
- Elküldöd sms-ben a címeteket, küldök oda egy limuzint érted és megnézem az alakodat és az arcodat.Ha mindkettő rendben van, akkor te leszel az úgymond barátnőm.Annyi a dolgod, hogy hozzám simulva jössz mindenhová és ha kérdezik halálosan szerelmes vagy belém.Ismert leszel és az a kis gyökér Austin megrohadhat ott ahol van. - nevetett. - És!Nem kevés pénzzel.Mit szólsz?
- Hát..Őszintén?Meg sem tudok szólalni. - nevettem fel.
- Azt még elfelejtettem mondani, hogy limuzinnal jössz és mész, ha valamit akarsz, akkor nem veszed meg nélkülem.Ja és a lakosztályomban lakhatsz, persze külön részen. - mondta.
- Nekem tökéletes.
- Hány éves vagy?Mert ez nagyon fontos.
- Szerinted? - húztam.
- Hm..Hát 19-20 kb. - találgatott.
- 18.
- Az pont megfelel.Baby, mikor leszel 19? - kérdezte.
- Baby? - kezdtem kiakadni. - Amúgy július 11.-én, miért? - kérdeztem.
- Meg kell szoknod, hogy baby-nek foglak szólítani.Azért kérdeztem, mert tudni akarom, mikor van a barátnőm szülinapja, hogy megvehessem neki, azt amit szeretne.Na jól van, lerakom és küldd az sms-t, én pedig ahogy megkaptam hívok érted egy limuzint.De tudnom kell hova küldjem a limuzint.Jut eszembe!Lesz egy külön limuzinod.Milyen színű legyen?
- A címemet sms-ben küldöm, a limuzinom pedig legyen pink! - nevettem.
- Oké, szia Evangeline! - köszönt el.
- Szia Ben! - raktam le a telefont.
Felhúztam egy fehér ruhát, aztán úgy döntöttem a fehérneműmet is lecserélem és levettem a mostanit, majd újra kutakodni kezdtem.Végül egy kék-fehér szett mellett döntöttem.
Miután felhúztam a ruháimat elküldtem az sms-t Macklemore-nak, hogy hova küldje a limuzint.Gyorsan leszaladtam a lépcsőn kész harci cuccban és már indultam volna a cipőmért, amikor anya utánam szólt.
- Hová mész, kicsim? - kérdezte.
- Valaki félretárcsázta a számot és felhívott engem én pedig elpanaszoltam neki a bajom és az a valaki Macklemore volt, úgyhogy hozzá, mert ő ad nekem munkát. - mondtam fapofával.
- Ha nem akarod elmondani, akkor azt mondd. - fordult volna meg, mire én visszahívtam Macklemore-t.
- Várj, anyu, bebizonyítom! - mondtam, mire anya megállt.Felvette én pedig kihangosítottam.
- Na mi az kiscsaj miért hívsz?Mindjárt jön érted a limo, ugye kész vagy? - kérdezte.
- Hát, csak annyi a baj, hogy anyám nem hiszi el, hogy te adsz nekem munkát, szóval jó lenne, ha te is benne ülnél a limuzinba. - nevettem.
- Nekem oké.Nem hiszi el anyukád, hogy a nagy Macklemore ad neked munkát? - kérdezte nevetve.
- Ki vagy hangosítva és be kell hogy valljam, nem kicsi az egód.Na akkor igyekezz!Szia! - tettem le.Rá néztem anyára aki hitetlenül bámulta a fehér iPhone-om.
- Ugye tévedtem? - nézett rám.
- Elég nagyot.Ilyennel nem viccelnék, na de mindjárt megjön értem a limuzin szóval... - léptem a cipőspolchoz, de anya gyorsabb volt.Felkapott egy fehér cipőt és a kezembe nyomta.
- Ez lesz az. - nézett rám, mire csak elnevettem magam és belebújtam.
Dudáltak, mire kinéztem az ablakon és nem hittem el, amit látok.Először azt hittem csak viccel, de tényleg épp kiszállt a PINK limuzinból, ami mostmár az enyém, és gondolom tartozik hozzá egy sofőr is.Macklemore futott a házhoz és becsengetett.
- Anyuu! - visítottam és megöleltem anyát úgy ugráltunk a nappali kellős közepén.
- Ó, Istenem! - kiabálta anya is, majd megpróbáltuk összeszedni magunkat.Egy széles mosollyal nyitottam ki az ajtót, és ott állt előttem életnagyságban Macklemore...Levegőt is elfelejtettem venni.A szarvasos pólóban, és egy világosbarna nadrágban, szélesen vigyorogva.
- Szia Eva! - ölelt meg, mintha száz éve legjobb barátok lennénk.
- Szia Ben! - öleltem vissza.Elengedett és végignézett rajtam.
- Mehetünk? - nézett a szemembe és rám kacsintott.
- Persze.Szia anyu! - intettem oda anyának aki szintén rám kacsintott.Mi van ma az emberekkel?Beszálltunk a limuzinomba és a sofőr hátranézett egy pillanatra.Egy velem egyidős fiú ült a volánnál.
- Szia! Te vagy Evangeline? - kérdezte.
- Én.És te?
- A nevem Austin. - mondta ki a számomra fájdalmas nevet.
- Oh. - reagálltam.
- Mi az? - nézett rám.Macklemore csak rázta a fejét, egy amolyan "eztmostelszúrtadöcsi" képpel.
- Az exemnek is ez a neve.Tegnap szakítottunk. - hajtottam le a fejem.
- Ne haragudj!
- A neved miatt? - néztem rá hülyén mire elnevette magát.
- Ömm...Ja.Akkor menjünk. - fordult előre és beindította a kocsit.
